Hogyan alakul ki az írásmű

Van egy ötlet… Ennyi lenne? Sokszor valóban csak ennyi. Egy cikkből, egy hírből, egy olvasmányélményből, egy valós, valahol hallott történetből.

Ekkor még azt sem tudom, milyen műfaj illene a történethez, sőt azt sem, regény lesz-e, vagy novella, esetleg vers. Persze, van, amit szívesebben írok, de nem illik a témához. Akkor vagy hagyom érni a történetet, vagy átpártolok másik műfajhoz.

A vers hamarabb kész van, de többet átírom. A novellán mindig sokat csámcsogok, de kevesek javítok rajta, a regényhez pedig addig nem fogok neki, amíg ki nem forr az ötletből a téma, az eleje és legalább a vége. Ez azt is jelenti, hogy csak az alapötlet van meg az elején, és többnyire tudom, hol szeretnék kilyukadni. A közbülső részek viszont a folyamat közben alakulnak. Előfordul, hogy betegek hozzátartozóival találkozom egy kórházi folyosón vagy a buszon hallgatózom. Mindkét helyen, mert sok ideje van itt az embereknek, sokat beszélnek, olyan intim dolgokat is elmondanak, amiket egyébként egy vadidegennek talán soha nem mondanának el. Ha éppen benne vagyok egy történetben, ilyenkor ezek a kis információk nagyon sokat érnek. Ha beleillenek a történetbe, bele is fogalmazom.

A kezdet kezdetén sokszor előfordult, hogy nem volt nálam papír vagy írószer, esetleg egyik sem. Elárulom, ma is van ilyen. De van egy apró találmány, ami elfér a táskában, zsebben, és van benne jegyzettömb. Ige, ez a fantasztikus kis szerkezet az okostelefon. És akkor megtörténik sokszor az, ami ilyenkor szokott: lemerül a telefon, és hiába a jegyzettömb, hiába a zsebbe tehető technika, oda az ihlet.

Nagyon figyelek most már, hogy ne merüljön le a telefonom. Nemcsak az alapfunkciói miatt, hanem az írás miatt is. Ha mégis elfelejtődik a történet, sokszor előfordul ez is, akkor marad az újbóli próbálkozás egy újabb buszon, rendelőben vagy piacon.

Szóval, nénik, bácsik, tessék figyelni, mert jövök…!

Hogyan alakul ki az írásmű
Tagged on: