Kiadási frász

A legidegölőbb időszaka a kiadásnak a várakozás: korrektúrára, szerkesztésre, borítóötletre… nem szeretek várni, gyorsan döntök (ez nem mindig jó), száz fokon égek szinte minden területén az életnek, így a türelem sokszor nem az erősségem.

Maga a kiadási időszak egyébként egy izgalmas és érdekes időszak: kitalálok valamit, megírom, aztán más szakértők veszik kézbe a „gyermekemet”, és megmosdatják, átpelenkázzák, felöltöztetik, és a végén egy közös alkotás lesz belőle, abból a valamiből, ami az én fejemből pattant ki.

Teljesen olyan, mint a gyerekszülés. Háromszor átéltem, mindet máshogy, és döbbenten tapasztalom, hogy a kéziratok sorsa is hasonlóan alakul: mindig más, mégis sok a közös a megjelenésig tartó fázisban.

Az alkotás tulajdonképpen magányos folyamat. A szülés is, hiába veszi körül az asszonyokat olyan sok ember. A végeredmény pedig magáért beszél, és akár akarjuk, akár nem, végül a maga útját járja majd.

Kiadási frász
Tagged on: