„Londonban hej, van számos utca!”

Ritkán járok külföldön, bár sokat utazom, de inkább itthon. Ilyenkor kicsit sajnálom az utazással töltött időt, mert az az érzésem támad, hogy elveszi az időt más dolgoktól, például az írástól.

Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, ez azért nem így van. A repülőút csupa izgalom, a vasútállomás érdekes és nyüzsgő, s bár a Temze egy cseppet sem szebb, mint a Dunánk, mégis tele van az út, mint minden út, rejtelemmel.

A repülőn sokat gondolkodik az ember. Életről, halálról, a légikisérőkről, akik szebbnél szebbek, hol mosolygósak, hol kevéssé szimpatikusak. Aztán landol a repülő, és a fejemben minden összevissza kalimpál. Mintha bedrogoztak volna. Jé, repülök! Most már mindent értek.

A londoni utcák hasonlóak, az emberek ugyanúgy néznek ki, talán csak az étteremben meglepő a kedvesség. Nincs pénzed, de vásárolnál, mert szép ez, hasznos az, „Úristen, ki fog megszólni, hogy nem viszek haza semmit” érzés tölt el.

Aztán biztonsági ellenőrzés után végre megnézheted a régen áhított csodát, a világ legszebb múzeumát, a Britisht. Mint a gyerek a cukorüzletben: múmia itt, múmia ott, görög vázák tömkelege, Amenhotep akárhanyadik szobra, aztán még egy, majd egy bika vagy az Istar-kapu egy része. Behunyod a szemed, és nem hiszel ennyi szépséget.

A metró összevissza útvonalai, siessünk, hogy semmit se hagyjunk ki. Úristen, nem jön ki a metrókártya, lemaradok, itt hagynak, futás!!!

Majd egy Tower meg a bidge és egy Temze. Fúj a hideg szél, ebből baj lesz. Nem gond, egyszer élünk! Az emeleten fejező fa, hatalmas bárd, ilyen kellene néha itthon is!

Hirtelen lesz sötét, a metrón hatalmas tömeg, a vonat már elviselhetőbb. Ugyanaz az út visszafelé. Már nem látszanak a felhők, de amikor felszáll a gép, alattunk a sötétben apró fények jelzik, hogy íme, az ember, itt is, mindenütt.

Ködben landolunk itthon. Londonban sütött a nap. Hideg van, megfáztunk, tudom.

Elfecsérelt idő? NEM! Írásra ihlet, már most tudom, hogy életem nagy élménye a D meghajtóra karcolt új regény ihletője, nemsokára mondatokba zárul.

Várj csak, London, jövök!

„Londonban hej, van számos utca!”
Tagged on: